– Képtelen vagyok betelni ezzel a látvánnyal – suttogta a lány, és szemét a távoli horizontra függesztette, ahol az éjfekete láthatár fölé aranyport hintett a felkelő nap. Valahonnan a messzeségből, a földfelszínig érő, duzzadt szürke felhők felől lomha hullámokat sodort a szél; melyek partot érve haragos kékből azúrkékké szelídültek, és hófehér habot köptek meztelen lábfejére. Read more about Sienna Cole: Napkelte[…]

A haja olyan volt, mint a benzinfüsttel szennyezett hó. Az arca, mint egy százmillió éves hegység: szédítően mély kanyonok és magasba törő hegyormok párharca. A háta, mint egy C betű, ahogy előregörnyedt a fotelben. Nem emlékeztem a szeme színére. Talán tengerkék, talán mohazöld… Elrejtette az ablakon betörő reggeli nap fényét visszatükröző szemüveg. Kezében szélesen kitárva Read more about Sienna Cole: A nap, amikor nem készítettem reggelit[…]

Az idő lábatlan torzóként hevert, és a mozdulatlanságban vaskos emléktornyokká merevedtek a hangok is. A némaság igenis tapintható: hatalmas, sötét teste, durva, érdes textúrája van. Alattomos lény: először megnyugtat, magához ölel, mint az elárvult fűszálat a nap, majd betakar sűrű szövésű, puha takarójával, befurakszik a pórusaidon, a csontjaid kemény védőbástyáin át a legbensőbb lényedig, és Read more about Sienna Cole: A fal másik oldalán[…]

Megint ott áll a táblánál. Nem emlékszik rá, hogyan volt képes megtenni azt a néhány lépést odáig. Egész testében reszket, és apró, izzadt ujjai közül folyton ki akar csúszni a kréta, mint egy fogságba ejtett, fürge kis sikló. A hatalmas zöld felületre fehérrel felfirkált számok úgy tűnnek számára, mintha valamely ismeretlen nyelv betűi volnának, hiába Read more about Sienna Cole: Revans[…]