***SPOILER VESZÉLY: Ez a poszt lelövi a regény legnagyobb cselekményfordulatát, és ha még nem olvastad, megfoszthat téged egy nagyszerű élménytől!

A múltkori bejegyzésemben a váratlan csavarok hatásáról írtam. Most nézzük meg ezt egy konkrét példán keresztül.

Gillian Flynn 2012-ben megjelent pszichológiai thrillere, a Holtodiglan viharként söpört végig a szórakoztató irodalmi szcénán, és remek történetvezetésének illetve sokkoló cselekményfordulatának köszönhetően rövid időn belül világsiker lett. A történet mélyen alámerül a házasság intézményének kihívásaiba, miközben bemutatja a manipuláció legsötétebb arcát. A történet közepén elrejtett csavar mára legendássá vált, olvasók millióinak állát ejtette le, és került a könyves blogok és fórumok közkedvelt témái közé.

Ebben az esettanulmányban ezt a cselekményfordulatot vesszük górcső alá, megvizsgáljuk a hatását, a kivitelezését és a Flynn által alkalmazott írói eszközöket. Mindez nagyszerű kiindulópont lehet számodra, hogy te is felejthetetlenné tedd a regényedet!

A bevezetés: Amy Dunne eltűnése

A cselekmény Amy Dunne rejtélyes eltűnésével indul a férjével kötött házassága ötödik évfordulójának napján. Ahogy a nyomozás egyre inkább előrehalad, a férj, Nick Dunne válik a fő gyanúsítottá. A narratívát az ő szemszögéből ismerjük meg, és ez alapján alkothatjuk meg saját prekoncepciónkat a bűnösségével avagy ártatlanságával kapcsolatban.

A fordulat: Amy tervének kibontakozása

A regény felénél a cselekmény váratlan fordulatot vesz. Szemszöget váltunk; ezúttal Amy perspektíváját ismerhetjük meg a naplóbejegyzésein keresztül. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy életben van, felfedi előttünk ördögi tervét. A Nick hűtlensége miatti bosszúvágy fűti, és nem riad vissza attól sem, hogy megrendezze a saját halálát, a gyanút pedig a férjére terelje.

A csavar nem csupán sokkolja az olvasót, de teljesen megváltoztatja addigi elképzeléseit mind a karakterekről, mind pedig a történet alakulásáról. A mindeddig áldozatként feltűntetett Amyről lehull az álarc, és egy huszárvágással pszichopata főgonosszá avanzsál, míg a hűtlensége miatt megvetett Nickért, aki lassacskán számunkra is gyanússá vált, hirtelen aggódni kezdünk.

Az alkalmazott írói eszközök

  1. Megbízhatatlan narrátorok: Flynn mesterien alkalmazza ezt az eszközt az olvasó folyamatos félrevezetésére. A történet első felében Nick narrációja szimpátiát ébreszt bennünk, és kételyt kelt a bűnösségével szemben. Amy naplóbejegyzései először Nick elbeszélését ássák alá, megmutatják a hibáit, és elhitetik velünk, hogy valójában egy báránybőrbe bújt farkas, majd később ismét fordul a kocka, ahogy Amy valódi szándékai napvilágra kerülnek.
  2. Váltott szemszög: A váltott szemszög használata folyamatosan fenntartja a feszültséget, találgatásra készteti az olvasót, elmélyíti a cselekményt, és alaposan megágyaz a fordulatnak. Lépésről lépésre fejtjük le a valóság rétegeit, miközben számtalanszor elbizonytalanodunk és megváltoztatjuk a véleményünket, hogy aztán a csattanóhoz érve végképp leessen az állunk.
  3. Finoman adagolt utalások: Az írónő olyan szakértelemmel szórja el a bizonyítékok morzsáit, hogy az olvasó maga is a történet részévé válik, és a szereplőkkel együtt indul a rejtély megfejtésére. A puzzle oldalról oldalra haladva áll össze, miközben a feszültség és a baljós hangulat egyre csak fokozódik.
  4. Karakteralkotás: Ez a regény ékes példája annak, miért elengedhetetlen a karakterek alapos kidolgozása. A csavar épp azért szól akkorát és marad mégis hihető, mert mélységeiben megismerhetjük a szereplők személyiségét, múltját, mozgatórugóit, valamint problémás kapcsolatuk minden részletét. Zseniálisan bemutatja, milyennek kell lennie egy a regény lapjairól kilépő, sokszínű, húsvér karakternek, aki képes elhitetni velünk, hogy szerethető, mégis tele van sötét titkokkal, hibákkal, és a tettei mögött húzódó hátsó szándék sem biztos, hogy azonnal feltűnik. Amy manipulációja lenyűgöző, mint ahogy a folyamat is, ahogy megcsalt feleségből bosszúszomjas, semmitől vissza nem riadó pszichopatává válik, de Nick karaktere is legalább ennyire összetett: bár szánjuk és izgulunk érte, nem tudjuk elfelejteni, hogy ő is hazudott és csalt.

Hatás és fogadtatás

A híres fordulat nagy port kavart, és megosztotta az olvasókat. Heves vitákat szült a férfi-nő kapcsolatok természetéről, a nemek közötti dinamikákról, és az emberi pszichológia sötét oldaláról. A perspektívaváltás arra kényszeríti az olvasókat, hogy újraértékeljék a nézőpontjukat, megváltoztassák a szereplőkhöz fűzött érzelmeiket, valamint szembenézzenek saját elfogultságukkal és manipulálhatóságukkal.

Természetes, hogy ez sokakat sokkolt, de épp ez tette a Holtodiglant a pszichothriller zsáner egyik kiemelkedő művévé, amelyből később filmes adaptáció is készült. (Véleményem szerint a film hatása meg sem közelíti a könyvét, de nehéz is lett volna hasonló bevonódást elérni a kb. két és félórás játékidőben.)

Összegzés

Gillian Flynn műve megmutatja a jól kivitelezett cselekményfordulat erejét. A megbízhatatlan narrátorok és a váltott szemszög alkalmazása, a finom utalások elhelyezése, a példaértékű karakterábrázolás mind hozzájárul, hogy az olvasók egy kíméletlen érzelmi hullámvasúton száguldhassanak a döbbenetes végkifejlet felé. Ez a regény olyan, ami mély nyomot hagy, és még az utolsó oldal után is dolgozik az emberben. Jómagam sok-sok évvel ezelőtt olvastam, de még mindig emlékszem a történetre, és az érzésre is, amikor az írónő kihúzta a lábam alól a talajt.

Íróként e hatás kiváltása a feladatunk. Azt szeretnénk, hogy a könyvünk visszhangot keltsen, viták tárgyává váljon, és olyan élményt szerezzen az olvasónak, amit sokáig nem felejt el. A fent felsorolt írói eszközök használatával te is sokat tehetsz azért, hogy ilyen művek kerüljenek ki a kezed alól.

Olvasd el a bejegyzésemet a váratlan fordulatok erejéről:

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .