GYIK

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

Számodra mit jelent az írás?

Szenvedély. Kikapcsolódás. Flow. Terápia. Hivatás. Küldetés. Csatorna.

Miért a thriller / krimi zsánerében alkotsz?

Olvasóként mindenevő vagyok: ugyanolyan szívesen veszek le a polcról egy thrillert, mint egy kalandregényt, vagy egy jól megírt romantikust. Mivel kamaszkoromban főként történelmi kalandregényeket olvastam, én is abban gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy a lélek rejtelmei sokkal jobban érdekelnek. Írói pályám kezdetén romantikus zsánerbe sorolható könyveket írtam, majd igazán a pszichológiai thrillerben találtam meg magam.

Miért választottál magadnak külföldi hangzású írói álnevet?

Ennek egy praktikus és egy személyes oka van. A praktikus okot a saját és mások könyvpiaci tapasztalatai szolgáltatják, mégpedig, hogy a magyar olvasók egyelőre még mindig szívesebben vásárolnak külföldi hangzású írói álnéven írt regényeket. Ez nem átverés, egyszerűen csak kedvezőbb pozícióból való indulás, hiszen végeredményben a történet számít igazán. Remélem, ez a trend a jövőben változni fog. Mindenesetre biztató, hogy sok olyan olvasó megkeresett, akik az álnév alapján nem tudták, hogy magyar vagyok, és kifejezetten örültek neki. A személyes ok ennél szentimentálisabb: az írói pálya lehetőséget ad, hogy egy kicsit mi, a szerzők is felvegyünk egy olyan személyiséget, amit a szürke hétköznapokban nincs lehetőségünk megmutatni. Az írói álnév egy jó lehetőség, hogy újraalkossuk magunkat.

Mi az igazi Sienna Cole védjegy?

Mindegyik történetemben hangsúlyos szerep jut a karakterek lélektani hátterének, motivációinak és jellemfejlődésének. Számomra a lényeg mindig inkább belül történik, mint kívül.

Miért az Álomgyár kiadónál jelenteted meg a könyveidet?

Amikor eldöntöttem, hogy önálló szerzőként a nyilvánosság elé tárom az írásaimat, elkezdtem a könyvszakmában dolgozó emberekkel kapcsolatot építeni. Az első, akit megtaláltam, a későbbi szerkesztőm, Kalocsai Judit volt. Judit felajánlotta, hogy átnézi a kéziratomat, amit, ha érdemesnek talál rá, továbbít a kiadónak. Pár nappal később az Álomgyár kiadó egyik vezetője hívott, hogy szívesen megjelentetnék a művet nyomtatásban. Korábban igen negatív tapasztalatokat szereztem két magyar kiadóval is, így félve vágtam bele, de végül aláírtuk a szerződést a Négyszáz nap szabadság című regényemre. Ekkor még magánkiadásban, saját költségen vállaltam a kiadást, de nem sokkal később az Álomgyár saját szerzőjéül fogadott. Azóta is velük dolgozom, és nagyon büszke vagyok minden, az ő gondozásukban megjelent könyvemre.

Honnan jönnek az ötleteid?

Nyitott szemmel járok, és engedem, hogy a legváratlanabb helyzetekben találjon meg az ihlet. Nincs egy meghatározott módszerem a témaválasztásra. Előfordult már, hogy zuhogó esőben, buszra várva jött az ötlet, máskor tévénézés közben ugrott be egy teljesen oda nem illő jelenet, vagy megálmodtam egy-egy szereplőt, és másnap reggel gyorsan lejegyeztem, ami megmaradt az emlékezetemben. Talán az Elmejáték az egyetlen olyan regényem, ahol maga az iskolai bántalmazás és az USA-ban gyakori iskolai fegyveres merényletek témája fogott meg, és férkőzött be a fejembe olyannyira, hogy történetet írjak köré.

Kikről mintázod a karaktereidet? Vannak köztük valós személyek?

Volt már olyan karakterem, akit valós személyről mintáztam, de különös gondot fordítottam arra, hogy az illető ne legyen beazonosítható – ez számomra íróetikai alapelv. Általában azonban csak egyes tulajdonságokat, karakterjegyeket veszek kölcsön, vagy többet egybe gyúrva jelenítek meg egy-egy regényhősben.

Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, mit?

Általában nem, mert jobban szeretek teljes csöndben írni. Néha azonban egy-egy jelenet hangulatának megteremtéséhez segítségül hívom a zenét. A stílus és az előadó teljesen változó a klasszikustól az elektronikuson át a hard rockig.

Mennyi ideig tart megírni egy regényt?

Azt tapasztalom, hogy kutatómunkával együtt körülbelül 9 hónapig. Érdekes egybeesés, és valóban szimbolikusan a gyermekeimnek tekintem az írásaimat, így hát nem biztos, hogy véletlen ez a szám. Mint ahogy a koraszülés is kockázatos és komplikált lehet, az elkapkodott alkotói folyamat is magában hordozza a veszélyt, hogy éretlen, még nem teljesen kiforrott munka kerül ki az író kezei közül.

Hogyan kell elképzelni a kutatómunkát?

Kifejezetten szeretem a kutatómunkát, még ha néha hosszadalmas és fárasztó is. Témától függően a legfőbb forrásaim: más könyvek, filmek, dokumentumfilmek, cikkek, tanulmányok, dokumentumok, előadások, workshopok, tanfolyamok, stb. Ha lehetőségem van rá, és ismerek olyan személyt, aki jártas az adott területen, akkor őt is meginterjúvolom. Egy-egy könyv megírása során elképesztő ismeretekre teszek szert, amit nagyon élvezek, hiszen szélesíti a látókörömet, és segíti, hogy árnyaltabban észleljem a valóságot.

Mindig előre tudod, mi lesz a történeteid vége?

Még akkor is, ha úgy gondolom, hogy tudom, előfordulhat, hogy az alkotói folyamat közben, vagy akár az utolsó pillanatban más befejezést kap a történet. Nem egyszer előfordult már ez velem.

Melyik saját könyved a kedvenced?

Mindegyiket szeretem, és mindegyiket egy picit másképp. Talán a Lefelé a folyón, és az Ahol a százszorszépek nyílnak áll a legközelebb a szívemhez, de most Az ígéret szép szó is különleges helyet foglal el számomra a történeteim panteonjában.

Mi a legmerészebb célod az írással kapcsolatban?

Talán minden író közös vágyát fogalmazom meg, ha azt mondom: szeretném, ha egy vagy több regényemből film és/vagy színdarab készülne. Izgalmas lenne látni, hogy más kreatív elmék hogyan gondolják tovább, és viszik vászonra, vagy állítják színpadra a történetet, ami az én fejemből pattant ki.

Mit tanácsolsz annak, aki írni szeretne?

Olvass és írj! Rengeteget. Ismerkedj meg az írás és a történetalkotás szabályaival, aztán, ha megvannak a keretek, amelyek biztonságos vázként szolgálnak a történetednek, engedd el a fantáziád. Higgy abban, amit csinálsz, és élvezd! Lelkesedj érte! Színezd, tápláld, szeretgesd magadban! És amikor megérik benned, hogy készen állsz, lépj a nyilvánosság elé! Nagyon fontold meg, hogy kitől fogadod el a kritikát, és mennyit teszel a magadévá belőle. A szubjektív vélemény nem kritika, így nincs vele dolgod. Gondozd a belső művészed, engedd meg neki, hogy szabadon, saját kedvére alkosson. Lesznek olyanok, akik örömmel csatlakoznak a gondolataidhoz, akiknek sokat adsz és segítesz, és lesznek olyanok is, akiket nem érintesz meg, vagy akikből negatív érzéseket váltasz ki. Ez természetes, és olyasvalami, amivel jobb, ha megbékélsz. Nem tudsz megfelelni mindenkinek, képtelenség az egész világ igényeit kiszolgálni, de nem is dolgod ezt tenni. Egyedül önmagadhoz mérd magad, és amellett, hogy törekszel a fejlődésre, sose téveszd szem elől az írás valódi célját, ami nem más, mint a játék: a belső gyermeked örömteli, felszabadult, boldog tánca.

Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

Eckhart Tolle: Új Föld

Ha meg kéne nevezned egy könyvet, ami elindított az írói pályán, melyik lenne az?

Nehéz lenne egy könyvet kiragadni. Mag az írásvágy kilenc éves koromban jelent meg bennem, az akkori magyartanárom bátorítására, aki külön időt és figyelmet fordított arra, hogy kibontakoztassa bennem ezt a képességet. A mai napig hálával gondolok rá, amiért vette a fáradságot, hogy szabadidejében az én irományaimat olvassa és javítsa. Tíz-tizenegy évesen Leslie L. Lawrence világa magába szippantott; ő volt az első író, aki mellett elköteleződtem, és sorozatban fogyasztottam a könyveit. Az ő és később Wilbur Smith hatása nagyban hozzájárult, hogy ma én is publikálok.

Milyen könyveket olvasol mostanában?

Az elmúlt években kevesebb figyelem jut a regényekre, és sokkal több az önismereti, pszichológiai, spirituális kiadványokra. Épp a közelmúltban fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném a regényolvasást jobban visszacsempészni az életembe.

Melyik híres íróval találkoznál a legszívesebben?

Leslie L. Lawrence-szel sikerült találkoznom tizenhét éves koromban. Dedikáltattam vele az egyik regényét, és elárultam neki, hogy én is író szeretnék lenni. Erre ő elmosolyodott, és azt írta a könyvbe: “Leendő kollegámnak sok szeretettel”. Az egyik nagy álmom e tekintetben tehát teljesült. Wilbur Smithszel sajnos már nem lesz lehetőségem találkozni, hiszen nemrégiben eltávozott közülünk. Jodi Picoult-val és J.K. Rowlinggal még szívesen váltanék néhány szót.