Sienna Cole Rögtön azzal kezdem, hogy megmagyarázom, miért véleményként, és miért nem kritikaként hivatkozom az olvasóktól érkező visszajelzésekre.
A kritika olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára. A kritika szükségszerűen válogat, az egyes alkotások ismertetésén keresztül azonban súlyponti tendenciákat vázol fel. Fontos feladata a művészet, irodalom stb. társadalmi és esztétikai jelentőségének feltárása, széles körű megértésének előmozdítása, ezzel végső soron népszerűsítése, az alkotóközösség és a közönség közötti kapcsolat megteremtése, a közízlés formálása.”
– szól a definíció. Ergo a szakmai értelemben vett kritika komoly felkészültséget, háttértudást – akár egyetemi szakképesítést – feltételez, és meghatározott kritériumrendszer mentén értékel egy adott művet. Kezdő, de még gyakorló íróként is ritka, hogy egy hivatásos kritikus felfedezi és ízekre szedi a művünket. Vagy ha mégis, azt vegyük pozitív fejleménynek, hiszen azt jelenti, hogy szélesebb körben is ismertté váltunk.
Amiről a bejegyzésem szól, az az olvasói vélemény: azok a hosszabb-rövidebb megnyilvánulások, melyeket a közösségi könyves fórumokra (itthon leginkább a moly.hu-ra), töltenek fel az olvasóink egy 1-5-ig terjedő pontszámmal (csillaggal) kiegészítve.
Több online- és offline beszélgetésben is részt vettem ezzel kapcsolatban, ahol rendre felütötte a fejét az az igény, hogy a magyar szerzők műveit ne lehessen negatívan véleményezni, ugyanis az 1./ rosszulesik 2./ anyagi kárt okoz az írónak, hiszen a lepontozott könyveket kevesebb eséllyel veszik meg azok, akik a molyról tájékozódnak.
Ezzel a felvetéssel nem értek egyet, bármennyire is átérzem az írók helyzetét. Igen, rosszul esik, ha a hosszú időn át dédelgetett művünket valaki lehúzza, és nemcsak amiatt, mert a munkánk negatív színben tűnik fel, hanem mert egy-egy ilyen hozzászólás erősen be tudja triggerelni az imposztor-szindrómánkat vagy egyéb, az érdemességgel, értékességgel kapcsolatos félelmünket, bizonytalanságunkat. (Erről a témáról már írtam ITT.)
Ugyanakkor fontos látnunk, hogy a könyvünk attól kezdve, hogy kikerül a kezünkből, termékké válik, amiért az olvasók fizetnek, és mint ilyet, joguk van véleményezni, sőt joguk van bármit tenni vele – bármilyen csúnyán hangzik, akár tűzre is vetni, vagy ledarálni. Bár ilyen drasztikus lépésekre nem sokan ragadtatják magukat, az gyakran előfordul, hogy hosszan kifejtik, miért nem nyerte el a tetszésüket az adott mű.
Nagyon különbözőek vagyunk, eltérő háttérrel, preferenciákkal, szemlélettel – teljesen természetes hát, hogy másként ítélünk meg dolgokat. Ami az egyik olvasónak felejthetetlenül pozitív élményt nyújt, az a másiknak okozhat csalódást, vagy válthat ki belőle akár erős negatív érzéseket is. A saját vérmérséklete függvénye, hogy ennek hogyan, milyen formában ad hangot. A véleménye róla szól – arról, hogy benne mit ébresztett a történet, illetve saját előzetes tapasztalatai, preferenciái alapján hova tudja besorolni a könyvet, hol helyezi el a silánytól a kiválóig terjedő szubjektív skálán.
Minél szélesebb plénumnak ír valaki, annál diverzifikáltabb lesz a visszajelzések megoszlása: ugyanarra a műre érkezhetnek 0,5 és 5 csillagos pontszámok; elmarasztaló, illetve egekig magasztaló vélemények is. Olvass bele egy nemzetközileg ismert sztáríró értékeléseibe: meg fogsz lepődni, mennyien utálják azt, amiért mások tűzbe tennék a kezüket.
Mint mondtam, az olvasó véleménye a saját szubjektív ítélete, az viszont már a te felelősséged, hogy mihez kezdesz vele. Ezeket a hangokat elhallgattatni nem lehet, de nem is vezetne semmi jóra: ha csak az ajnározást engednénk, egy olyan zárt buborék jönne létre körülöttünk, amelyben teljesen elveszítenénk a realitással való kapcsolatunkat, és több szinten is megakadna a fejlődésünk. A negatív visszajelzések között is vannak ugyanis olyanok, melyek hasznosak, melyekből profitálhatunk. Ráadásul, ha egy mű csak 100%-os értékeléseket kap, az eleve gyanús… ott lehet sejteni, hogy erősen szűrik a reakciókat.
És hogy mennyiben ártanak az alacsony minősítések az eladásoknak? Egy könyvmarketinggel foglalkozó könyvben olvastam, hogy sok olvasó a 3-4 csillagos értékeléseket nézi meg először, ugyanis az ad számára reális fogódzkodót. A 0,5-2 csillag általában irreleváns: ott feltételezzük, hogy az illető semmilyen szinten nem tudott azonosulni a könyvvel, vagy rendkívül szélsőségesen reagált rá. Az 5 csillag szintén nem a legbiztosabb támpont: egy részük biztosan az író rokoni-, baráti körétől és legelhivatottabb rajongóitól származik. A 3-4 csillagos értékeléseknél azonban már megjelennek olyan szempontok is, amelyek valamelyest segítenek elhelyezni a regényt a többi olvasó számára a valóság talaján. Ezek általában pozitív kicsengésű vélemények, melyekben kiemelnek egy-egy momentumot, ami viszont nem jött be nekik.
Másrészt, az olvasóközönség java nincs fent a molyon, vagy ha mégis, akkor sem olvassa el előre az értékeléseket, mert nem akar prekoncepciót alkotni és elrontani a saját olvasási élményét. Legfeljebb utólag böngészi végig a minősítéseket, és megkeresi azt, amivel a leginkább tud azonosulni a saját benyomásai alapján.
De most térjünk vissza arra, hogy te íróként mihez tudsz kezdeni ezekkel a visszajelzésekkel. Ehhez adok néhány ötletet a továbbiakban:
Ha nem bírod, ne olvasd
Ha nagyon mélyre mennek nálad ezek a visszhangok, és napokig depressziós leszel a hatásukra, netalán azt fontolgatod, hogy örökre eldobod a pennát, inkább ne menj fel a molyra. A moly nem az írókért jött létre, nem az a célja, hogy a könyvek értékesítését segítse és az írók marketingeszköze legyen. Ez egy olvasói fórum. Ha ekként tudod kezelni, az segít elhelyezni magadban az ott látottakat. De ha a lelkibékédet csak úgy tudod megőrizni, hogy elkerülöd ezt a felületet, akkor tégy így. Semmi szégyellnivaló nincs benne.
Ne azonosítsd magad a regényeddel
Szerintem a legnagyobb hiba, ha azonosulsz az írásoddal, hiszen ezáltal úgy fogod érezni, hogy személyesen téged támadnak, téged akarnak a földbe tiporni. Természetes, hogy szoros érzelmi kötelék fűz a történetedhez, hiszen tudod, mennyi munka, lemondás és tanulás áll mögötte. Mindazonáltal a könyved nem te vagy, hanem a kreativitásod terméke, és azzal, hogy kiadtad a kezedből, az útjára engedted. Ha valakinek nem tetszik, nem rólad, a lényed egészéről mond ítéletet, csak a műről. Ezt nagyon fontos tudatosítani magadban, hiszen íróként temérdek reakcióval fogsz találkozni, és ha mindegyiket magadra veszed, az rendkívül káros hatással lehet a mentális egészségedre.
Ne bíráld a bírálót
Könyörgöm, ezt soha ne tedd, ha jót akarsz magadnak! Jócskán találkozni azzal a jelenséggel, hogy az író felszabadul a molyra, és leáll vitatkozni az őt kritizáló olvasóval, sőt kérdőre vonja, hogy mégis hogy merte leírni a benyomásait. Ez az egyik biztos módja a szociális öngyilkosságnak. Baromi rosszul veszi ki magát, még akkor is, ha az olvasói vélemény túl durva vagy méltatlan. Várható, hogy mások is odasereglenek, és ellened fordulnak, illetve a védelmükbe veszik a posztolót – hozzáteszem, jogosan. Inkább számolj el tízig, és zárd be az oldalt, aztán keresd meg az egyik közeli barátodat, akinek elpanaszolhatod, mennyire rosszul esett, amit a könyvedről írtak.
Kiegészítés: álnéven / álprofilokkal se menj oda vitatkozni. Nagyon átlátszó és még az előbbinél is kínosabb.
Ne válaszolj a minősítésekre
Se a pozitívokra, se a negatívokra. Utóbbival kapcsolatban fentebb már leírtam a meglátásomat. Ha azonban ezeket elkerülöd, és a téged dicsérőkre reagálsz, az ugyancsak nem szerencsés. Természetesen más a helyzet, ha személyesen téged keresnek meg pl. Facebook üzenetben vagy e-mailben. Ezekre a levelekre illik reagálni – de ezek a legritkább esetben bántóak.
Ne dicsérd magad
Ne írj véleményt a saját könyvedről és ne csillagozd! Egyrészt irreleváns az olvasóközönséged számára, másrészt szintén rosszul veszi ki magát. Nyilván maximális pontot adsz magadnak, és igyekszel kedvező színben feltüntetni a művet, ez pedig nem vet épp pozitív fényt rád. Lépj hátra, és engedd, hogy a regényed bejárja a saját útját. Innentől nem a te dolgod, milyen visszhangot vált ki.
Mazsolázd ki a hasznos infót
Ha már elég vastag bőrt növesztettél, és képes vagy szembenézni a kevésbé tetszetős hozzászólásokkal, érdemes megnézni, hogy tudsz-e belőlük hasznosítani valamit. Pl. ha valamit többen és gyakran kritizálnak, megvizsgálhatod, hogy legközelebb érdemes-e máshogy csinálni. Mindig a fejlődésedet tartsd szem előtt! Ha hasznos tanáccsal találkozol, elgondolkozhatsz azon, hogyan tudnád alkalmazni.
Bízz a kreativitásodban
Bár a visszajelzések tudnak értéket képviselni, fontos, hogy alkotó emberként bízz a kreativitásodban és a megérzéseidben, hiszen egyedi és különleges látásmóddal rendelkezel. Inkább irányjelzőként, mint direktívaként tekints az olvasói véleményekre – ha megfontolásra érdemesnek tartod őket, gondolkodj el rajtuk, de ne hagyd, hogy ezek határozzák meg az alkotói folyamatodat. Nem lehetséges mindenki elvárásainak megfelelni. Bár produktumot hozol létre, amit eladsz, ez egyben önazonosságból fakadó önmegvalósítás is. Ha a két szempont harmonikusan tud egymás mellett létezni benned, kiegyensúlyozott leszel, és kevésbé nehezedik rád a megfelelési vágyból adódó nyomás.
Mit tudnál még hozzátenni? Te hogyan küzdesz meg a negatív véleményekkel?
