A 400 nap szabadság volt az első regény, amit olvastam az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Az egész történet engem elsőre „megvett” magának, és meg is fogott. Egyrészt mert egy olyan témához nyúl, amely nem túl hétköznapi, és sokak számára megbotránkoztató. És pont ez benne a jó. Ezért is rángatja ki az olvasót a megszokott romantikus komfortzónából, és mutat egy új világot, egy új kapcsolatot. Végig fenntartotta az érdeklődést a regény, nagy alapossággal bontotta ki a szereplők jellemét, megmutatta ki-ki milyen karakter. Kit miért lehet szeretni. A kutatómunkáról, és személyes élményekről már nem is beszélve, ami érezhető a regényen. 🙂
A nem mindennapi kapcsolat vagy viszonyrendszer bemutatása mellett napjaink problémáira is rávilágított az írónő a nők és férfiak közötti különbségtételét tekintve.
Fordulatos történet rengeteg érzelemmel. Én imádtam minden sorát.