Ha így mutatsz be egy karaktert egy regényben, akkor rossz lesz. Borzalmasan rossz.
Az alábbi bejegyzésben néhány negatív példát hozok, amivel egy író tényleg elronthatja a szereplőit.
1. hiba
Az író hosszasan bemutatja a karaktert, még mielőtt bármi is történne a regényben. Hosszadalmas leírásokba bocsátkozik a szereplő gyerekkoráról, tanulmányairól, életkörülményeiről, külső és belső tulajdonságairól. Először is még semmi nem történt, nem ismerjük a konfliktust, nem tudjuk kontextusba helyezni az adott karaktert, így a leírás nem lesz túl érdekfeszítő, az olvasó elveszíti a fonalat, és unatkozni kezd. Még rosszabb, ha a karakter saját magát mutatja be, például áll a tükör előtt, és megcsodálja, hogy milyen tökéletes, izmos teste van, és milyen gyönyörű arca, és nem mellesleg milyen tökös csávó vagy menő csaj is ő. Garantált, hogy sok olvasó szimpátiáját azonnal elveszíti.
Ehelyett sokkal jobb, ha a szereplőinket apránként, a cselekedeteiken és a párbeszédeiken keresztül mutatjuk meg, a külsejükre pedig csak utalásokat teszünk, illetve akkor teszünk említést az öltözékükről, ha ennek a cselekmény szempontjából jelentősége van, illetve fontos adalékként szolgál a személyiségükhöz.
Persze egyes zsánerekben van helye a lelki háttér és személyiségfejlődés bemutatásának is, de itt is célravezetőbb, hogy ha például kisebb jeleneteken keresztül ábrázoljuk a múltat, és nem csak egy leírást adunk.
2. hiba
Nem kommunikálod azonnal, hogy miért fontos ez a karakter.
A fő karaktereidnek mind kapcsolódnia kell a cselekményhez, sőt, fontos befolyással kell lenniük a cselekmény alakulására. A szerepüket érdemes már az első bekezdésben kommunikálni, sőt az első pár mondatban, mint ahogy érdemes arról is képet alkotni, hogy ő melyik oldalon áll: protagonista vagy antagonista? Ha ez nem történik meg, akkor az előző ponthoz hasonlóan az olvasó nem tudja őt hova tenni, és elveszíti iránta az érdeklődését.
3. hiba
A karakter fekete-fehér: vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz.
Nincs ilyen ember a valóságban. Mindenkinek vannak hibái, hiányosságai, mindenki hoz rossz döntéseket, mindenki viselkedik olykor vállalhatatlanul. És sem igaz, hogy valaki csak és kizárólag gonosz lehet, főleg, ha meg sincs indokolva, hogy miért vált ilyenné. Az olvasók szeretnek azonosulni a karakterekkel, keresik bennük saját magukat, és a papirmasé figura szerű szereplőkkel nem tudnak mit kezdeni. Ráadásul, ha egysíkú egy karakter, akkor lehetősége sincs fejlődni, nem igazán tud egy ívet bejárni a történetben, nem jut el sehova. A fejlődéstörténetek pedig izgalmasak, szeretjük őket. Hozzáteszem, hogy a negatív fejlődés is érdekfeszítő, amikor egy karakter annyi nehézséggel, gonoszsággal szembesül, hogy mondjuk elveszíti a hitét, és/vagy morális válságba kerül.
4. hiba
Következetlenül mutatod be a karaktert. Az egyik fejezetben még így viselkedik, a másikban már úgy, és a változást semmi nem indokolja.
Ahogy az előző pontban is mondtam, a karakterek fejlődhetnek, sőt fejlődniük is kell, de mindig kontextusba kell helyezni az irányváltásaikat, és alapos indokokkal alátámasztani. Ettől függetlenül, mint ahogy a való életben sem, a regény lapjain sem történhetnek egyik napról a másikra egy ember személyiségében akkora változások, hogy rá se ismerj az illetőre.
5. hiba
Túl gyorsan történnek az események. Természetesen egy regény nem tudja leképezni a valós élet ritmusát, a cselekmény érdekében sokszor lerövidítjük az utakat, illetve zanzásítva mutatunk be egy-egy jelenetet. Pl. egy párbeszéd, ami a valóságban órákon át zajlana, nem történhet ugyanígy a lapokon, hiszen rettenetesen unalmassá és vontatottá válna. Mindazonáltal nagyon disszonáns tud lenni, ha túl gyorsan pörög a sztori, például két karakter épp hogy csak találkozott, de két mondattal később már halálosan szerelmesek egymásba, és összeköltöznek. Ezeket az olvasó nem fogja elhinni, és elveszíti az érdeklődését.
Te találkoztál már az olvasmányaidban elhibázott karakterábrázolással? Milyen volt és te mit gondoltál róla? Hogyan befolyásolta az olvasási élményedet? Oszd meg kommentben.
Nézd meg az erről készült videómat a TikTokon!