Sienna Cole Ha modern szórakoztatóirodalmat írsz, a következő 5 pont neked szól, amiben összeszedem a hiteles, életszerű, élvezetes és feszes fikciós párbeszéd legfőbb ismérveit.
1. Ismerd a karaktereidet!
Mielőtt elkezded az írás folyamatát, dolgozd ki részletesen a karaktereidet – erről már volt szó a korábbiakban. Ismerd a főbb karaktereid háttértörténetét, motivációit, körülményeit, alakítsd ki a személyiségüket, a stílusukat, hiszen ezek mind-mind meghatározzák, hogyan szólalnak meg, és mit mondanak. Egyes karaktertervezőkben még arra is lehetőség van, hogy elgondolkozz a szereplőid hangszínén, hangmagasságán, beszédsebességén, metakommunikációján. Ha alapos munkát akarsz végezni, akkor ezeken érdemes átrágnod magad, mielőtt megszólaltatod őket. Adj a szájukba egy-egy sajátos szófordulatot, ami csak rájuk jellemző, és időnként megjelenik a megnyilvánulásaikban.
A mellékszereplőidet nem fontos ilyen részletességgel kidolgoznod, de azért nem árt, ha ők sem csak lógnak a levegőben, hanem beazonosíthatóak és némiképp egyediek.
2. Tervezd meg pontosan a jelenetet!
Legyél tisztában azzal, hogy a karaktereid éppen hol vannak, milyen a környezet, milyenek a körülmények, milyen lelkiállapotban vannak, mi a szándékuk, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Máshogy beszélgetsz egy biztonságos, zárt helyen, pl. egy lakásban, megint máshogy egy étteremben, és szintén máshogy a zsúfolt tömegközlekedésen vagy az utcán. Máshogy fejezed ki magad, ha éppen nyugodt vagy, és megint máshogy, ha feszült vagy, vagy éppen sietsz. Ha az egyik karakter mondjuk hazudik, megjelenik ez valahogy a testbeszédében, a hangjában? Hogyan viselkedik valaki, aki rossz hírt kap vagy közöl? Hogyan beszél egymással két ember, akik hierarchikus viszonyban állnak egymással? És két idegen? Két barát? Vagy egy szerelmespár?
Ezek az apróságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a dialógus hiteles, életszerű legyen.
3. Ne bonyolítsd túl!
A valóságban sem hosszú, nyelvtanilag tökéletes körmondatokban kommunikálunk egymással, hanem többnyire egyszerűen és röviden fejezzük ki magunkat. Van, hogy félbehagyunk mondatokat, elakadunk, szünetet tartunk, van, hogy az indulatainknak káromkodásban adunk hangot. A fikciós párbeszédek akkor lesznek feszesek és érdekesek, ha kifejezik a beszélők személyiségét, stílusát, rövidek, tömörek, életszerűek.
Írásban lehetőséged van rá, hogy megmutasd a szereplők gesztusait, gondolatait, érzéseit és tetteit. Inkább ezekre helyezd a hangsúlyt, és ne a mondataikba akard mindezt belezsúfolni.
4. Mutasd meg!
Ahelyett, hogy minden dialógusrészletet úgy fejeznél be, hogy „mondta, kérdezte, felelte, jelentette ki”, stb., mutasd meg, hogyan reagálnak a karakterek. Például mit árul el a mimikájuk? Felvonja a szemöldökét? Elhúzza a száját? Cinikusan forgatja a szemét? És a testtartásuk? Keresztbe fonja maga előtt a karját? Feszülten előrehajol? Vagy éppen hátralép? Lehet, hogy éppen valami tárgyat forgat a kezében? Vagy elvonja a figyelmét egy, a helyiségbe lépő másik szereplő? Mi történik a környezetben? Megcsörren a telefon? A pincér kihozza az ételt?
Figyelj oda minden apróságra, hiszen ezzel érheted el, hogy az olvasó teljesen bevonódjon a jelenetbe, és úgy érezze, mintha ő maga is ott lenne.
5. megfelelő időzítés
A valóságban mielőtt beszélgetésbe bonyolódunk valakivel, általában megbeszélünk egy találkozót, odamegyünk a helyszínre, vagy telefonon hívjuk fel, köszönünk, és lefutunk néhány udvariassági kört, mielőtt a tárgyra térnénk. Majd a végén lezárjuk a beszélgetést, elköszönünk, és tovább állunk.
A regényben ezzel szemben többnyire a beszélgetés közepébe csöppenünk. Nincs idő arra, hogy teljesen leutánozzuk a valóságot, és meglehetősen vontatott, illetve mesterkélt is lenne. A fikciós párbeszédek arra szorítkoznak, ami a történet szempontjából lényeges, ami előre mozdítja a cselekményt. Az elmondottak legyenek fontosak, legyen súlyuk, és válasszunk egy hatásos zárómondatot, ami véget vet a dialógusnak. Ez legyen izgalmas, rejtélyes, megdöbbentő, ami arra készteti az olvasót, hogy a következő oldalra lapozzon.
A lényeg, hogy egy művi környezetben kell, amennyire csak lehet, valósághűnek maradnunk, szem előtt tartva a választott zsánerünk követelményeit, a történetünket, és az olvasó érdeklődésének fenntartását.
Nézd meg az erről készült TikTok videómat!
