Sienna Cole „A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a Föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre… Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára… Legalábbis a monda szerint.”
A Tövismadarak. Ha szigorúan egyet kéne választanom a kedvenc romantikus történeteim közül, akkor ez lenne az. A TV-sorozatot láttam először, de azt megszámlálhatatlanul sokszor. Végigkísérte a kamaszkorom legérzékenyebb éveit és a fiatal felnőttkoromat, amikor már más értékeket is felfedeztem benne a lélekemelő szerelmi történeten kívül. Időről időre felbukkant, a TV elé szegezett, magába szippantott és nem eresztett egészen az utolsó képkockáig. Azt hittem, nem tudom már jobban szeretni, nem tudom már jobban ismerni – szinte szóról szóra felidézve egy-egy párbeszédet, vagy magam elé képzelve a Droghedai birtok minden szegletét, de jött a könyv… Későn, de jött, rám mosolygott egy online antikváriumban, és azonnal nyomtam a rendelés gombot.
Aki olvasta, vagy látta a Tövismadarakat, annak nem hiszem, hogy magyaráznom kell, miért olyan elképesztően magával ragadó. Egy családi történet, ahol egyszerre van jelen az anya és az apa drámája, a testvérek útkeresése, és a legfiatalabb családtag – az egyetlen leánygyermek – Meggie nehéz sorsa, melyet csak az isten háta mögötti ausztrál település papjával, Ralph atyával köttetett különös barátsága enyhíthet. Ez a szövetség mindkettőjük számára menedéket jelent a kilátástalan hétköznapok elől, mígnem Ralphot a Vatikánba szólítja a kötelesség. Attól kezdve csak ritkán adódik alkalma Droghedára látogatni, és döbbenten tapasztalja, hogy kis lelki társa, Meggie idő közben gyönyörű nővé cseperedett, és ezzel együtt érzelmei is elmélyültek a pap iránt. Hogyan küzd meg Ralph a kísértéssel, mely elszólítja hivatásától?
A történet tele van szépséggel, ugyanakkor mély, tapintható emberi drámával is, egyszerre mesél szerelemről, veszteségről, hitről és elhivatottságról, és sorsmintáinkról, melyek akaratlanul is végigkísérik az életünket. Erotikát nem találunk benne (első megjelenési éve 1977!), de ezen kívül mindent, ami egy tökéletes regényhez kell! Jó szívvel ajánlom minden klasszikus romantikát kedvelő olvasónak, és nem csak a könyvet, hanem a sorozatot is.
