Sienna Cole Bevallom, én nagyon tiszteltem Molly-t azért, amit Normanért tett. Bármilyen gyengének és elesettnek tűnt is olykor, azért a megfelelő helyen megmutatkozott az ereje. Feltettem magamnak a kérdést: én hogyan reagálnék, ha a társasház szeméttárolójában belefutnék egy hajléktalannak tűnő, zavart férfiba? Valószínűleg ijedtemben elszaladnék.
Olyannyira nem tanítanak meg bennünket a “másság” kezelésére, hogy ilyen helyzetekben többnyire lefagyunk. Amikor én iskoláskorú voltam, még a kicsit eltérő sem nagyon érdemelt elfogadást, nemhogy az ordítóan elütő. Aki nem felelt meg a normának, az elvárásnak, azt kiközösítették, eltávolították, vagy céltáblává tették. A felnőttek nem tudták/akarták kezelni a helyzetet, a gyerekek meg a felnőtteket utánozták.
Olyan jó lett volna erről komolyan, mélyen beszélgetni gyerekként… hogy az emberek sokfélék. Hogy van, aki ebben erős, a másik meg abban. Hogy vannak fizikai vagy mentális kihívásokkal küzdők, traumatizáltak, nehéz sorból, szegénységből származók, vannak más szexuális beállítottságúak, más vallásúak, máshogyan érzők és gondolkodók, és amúgy ők is szeretnének láthatóvá válni, nekik is szükségük van támogatásra, melegségre, barátságra, szerelemre, megtartó közösségre. Az, hogy a többség látszólag egyfajta irányvonal és értékrend mentén rendeződik, még nem jelenti azt, hogy az az egyetlen, igaz út.
Azt mondják, a másság rossz. A másság beteg, defektes, bűnös, visszataszító, veszélyes, undorító, szörnyű. Félünk tőle. Elfordítjuk az arcunkat. Nem akarunk “megfertőződni” a mássággal, mert rettegünk tőle, hogy bennünket is megbélyegeznek, és kitaszítanak.
Norman karaktere kapcsán mélyen megéltem ennek a fájdalmát. Nem ő választotta a sorsát, de neki kellett egyedül elcipelnie. Általában így van ez: aki a leginkább rászorulna, épp az nem kap segítséget, attól fordul el mindenki. Nem tudom, hogy én képes lettem volna-e mellé állni. Nem tudom, hogy bennem lett volna-e elég bátorság és erő. Talán egyre inkább képessé válok rá… de ehhez a saját “másságomat” is el kell fogadnom, és meg kell tanulnom szeretni.
