Sienna Cole 1. Az eredeti ötletből, amiből kibontakozott a történet, végül szinte semmi nem maradt benne a regényben.
Amikor a Százszorszépek után ismét készen álltam egy új regényre, már mocorgott bennem az ötlet egy partiról, ami kínosan alakul, majd gyilkossággal végződik, és egy testvérpárról, akik törést élnek meg a kapcsolatukban. Ám ahogy elkezdtem a karaktereken dolgozni, úgy kerültem egyre távolabb az eredeti elképzeléseimtől. A parti és a testvérpár megmaradt, ám ezenkívül az egész koncepció megváltozott. Bár a sokadik regényem után már fel vagyok készülve az ilyen változásokra, mégis többször éreztem úgy, hogy túlbonyolítom a szálakat. Végül sikerült őket az irányításom alatt tartani és összefésülni.
2. A legelső jelenet, amit magam előtt láttam, Missy fellépése volt a Blue Sunset bárban.
Miután megszületett az új koncepció, és a karakterek is felsorakoztak, a figyelmem a cselekmény középpontjában álló, és a legfőbb bonyodalmat okozó kapcsolat felé fordult. Lelki szemeim előtt megjelent annak a bizonyos találkozásnak a képe, és lassan kibomlott az egész jelenet. Ez most a regény közepén található, és nem árulhatok el róla többet, hiszen erősen spoileres lenne. Annyit talán még igen, hogy az a bizonyos blues ballada, amit Missy énekel, a Since I’ve Been Loving You a Led Zeppelintől. A történeteimben mindig elrejtek számomra kedves vagy fontos utalásokat, és szerettem volna megemlékezni az együttes iránti rajongásomról, valamint arról a számról, amit a legtöbbször hallgattam a regény születésekor.
3. Missy háttértörténete szinte teljes egészében kimaradt a regényből.
Missyt egy nagyon izgalmas karakternek gondoltam, akinek a háttértörténetében íróként rengeteg lehetőséget láttam. Eredetileg szerettem volna róla többet mesélni, de beláttam, hogy ez nem vinné előre, inkább megakasztaná a történet folyását.
4. Lola karaktere egy kicsit az én szócsövem
Ahogy korábban említettem, gyakran helyezek el a történetben utalásokat nemcsak a kedvenc dolgaimra, de olyan témákra is, melyek aktuálisan foglalkoztatnak. A regény írásakor nagyon sokat olvastam a nőiségről, a női lét kihívásairól, és a patriarchális rendszerben betöltött szerepeink elnyomó aspektusairól. A festőnő, Lola művei ezeket a gondolatokat jelenítik meg a tudattalan számára sokkal jobban befogadható szimbólumok formájában. Amellett, hogy a festmények keretet adnak a történetnek, az én meglátásaimat is közvetítik a témáról.
5. A történetet eredetileg egyrészesre terveztem.
Egészen a kézirat leadásáig meg sem fordult a fejemben, hogy folytatást írjak a regénynek, de miután lezártam a sztorit, érzékeltem a még benne rejlő lehetőségeket. Gyorsan összeállt a második rész vázlata, ami még több meglepetést és váratlan fordulatot tartogat az olvasóknak.
+1. A gyilkos kiléte a legutolsó pillanatban változott meg; egészen addig egy másik karakter kapta ezt a szerepet.
Az én megélésemben az írás rendelkezik egy kiszámíthatatlansági faktorral, ami bármikor okozhat meglepetést. Hiába tervezem meg előre a történetet, ahogy elkezdem kibontani, felbukkanhatnak új szereplők, új helyzetek, vagy akár jobb megoldások egy-egy bonyodalomra. Így történt ez most is, de egyáltalán nem bántam: számomra is izgalmas fordulatot hozott. Hogy ki lett volna az eredeti gyilkos, azt a fantáziátokra bízom…
